A Ceglédi út 25. alatt található emléktáblánál, egykori lakóházánál emlékeztünk meg ma 14 órakor Koszta Józsefre.
A művész Abonyban, Cibakházán és a szolnoki művésztelepen élt 1903–1911 között.
Koszta József (1861–1949) Kossuth-díjas festőművész, az alföldi iskola egyik legjelentősebb képviselője, munkássága szorosan kötődött Szenteshez és környékéhez, gyakran festett Abony, Cibakháza és Szolnok tanyavilágában. Drámai fény-árnyék hatásokkal teli paraszti életképei és tájképei tették ismertté.
A brassói hegyek közt született, s az Alföld sík vidéke vált ihletőjévé. Szerette s kereste a magányt, a szótalan falusi ember világát, melyet az Alföld rónaságain éppoly otthonosnak talált, mint Erdély bércei között. Csak a nagyvárosok füstjét nem tűrte sokáig. Budapest, München, Párizs, Róma - egy-egy tanulmányút állomásai, de otthont találni nem tudott egyikben sem, soha. Menekült vissza a falura.
Bővebb információk Koszta Józsefről az alábbi linken:
https://mek.oszk.hu/03400/03430/html/eletrajz.htm
Tájszemléletének legfőbb sajátossága az ember és környezete zárt formaadással, erős színekkel megoldott egybehangolása. Képeiből bensőséges egyszerűség, közvetlen természetesség árad, portréin a szentesi tanyavilág őszinte, egyszerű embereit jeleníti meg, modellje gyakran felesége, Annuska. Kevés változatú, de annál intenzívebb színkultúrája a francia impresszionizmus gazdagságát közelíti meg. Képei nyugodt eseménytelenségét dús színeivel, dinamikus ecsetkezeléssel, erős fény–árnyék kontrasztjaival drámai erejűvé fokozta. Egyik legismertebb műve, a sorozatban megalkotott Kukoricatörés festői témája egész pályafutását végigkísérte. Tematikája és festői felfogása az 1920-as évek után már nem változott, portrékat, virágcsendéleteket, mezei életképeket festett.