Január 16-án a Kinizsi Pál Gimnáziumban emlékeztek meg az iskola tanárára. Megemlékező beszédet mondott Dr. Abonyiné Szakálos Viktória. Az alábbiakban ezt olvashatják.
Kedves Megemlékezők!
„Azt mondják, az emlékek addig élnek, amíg őrizzük őket. Ma ezekből az emlékekből szeretnék felidézni egy életet.” Szeretett kollégám, Dobozy Edgár tanár úr életét, melyet leginkább őszinte emberszeretete, humora, figyelmessége, önzetlen segítőkészsége és optimizmusa jellemezte.
Edgár tanár úr azok közé tartozott, akik a hétköznapok csodáiban hittek.
Szerette megörökíteni a pillanatokat. Sokat fényképezett, naplót írt, feljegyzéseket készített a megélt pillanatokról, történésekről.
Istenhívő emberként sokat beszélgetett, figyelt, kérdezett, meghallgatott. Ítélkezés nélkül, őszinte érdeklődéssel.
Súlyos betegségét is elfogadta, soha nem panaszkodott miatta. Ez a fajta csendes erő ritka ajándék.
Tanítványai nagyon szerették a német órák játékos, kreatív foglalkozásait és Tanár Úr személyiségét. Volt, amikor a diákokról külön-külön német nyelven jellemzéseket írt, melyekben kidomborította a jó tulajdonságaikat. De azt, hogy kiről is szólnak a sorok, csak ha lefordították, akkor tudhatták meg.
Engedjetek meg egy személyes történetet:
2019. szeptemberében a legkisebb gyermekemnek, Zalánnak, Edgár felesége, Marika lett az egyik tanítónénije.
Edgár sokat érdeklődött Zalánról – Marikától is, tőlem is.
A tanáriban egymás mellett ültünk, sokat beszélgettünk.
Egyszer elmeséltem, hogy a kis első osztályosok mennyire leleményesek. Az iskolaudvaron régészeti ásatásokba kezdtek az óraközi szünetekben. Hatalmas lelkesedéssel, nagy izgalommal túrták fel a gyerekek a méretes udvart. A korhadt gyökér-, fa-, és tégladarabok, mint dinoszauruszfogak kerültek felszínre. Ez nagyon tetszett Edgárnak, így pár nappal később titokban egy-két apróságot elásott az iskolaudvaron, hogy még sikeresebb legyen a csapatmunka.
Pár hónap alatt annyi történetet gyűjtött össze Zalánról, hogy karácsonyra ezekből a feljegyzésekből egy csodálatos, fényképekkel illusztrált naplót, vagy ahogy Edgár nevezte, titkosügynöki beszámolót készített nekünk ajándékba. Ennek a „Zalán futása az iskolában” címet adta, melyet azóta is féltve őrzünk.
Edgár rendkívüli személyiség volt.
Tapasztaltuk, hogy neki a környezetében mindenkire gondja volt. Nem hangosan, nem feltűnően, csak úgy, természetesen.
Van egy dal, amit különösen kedvelt. Ez a Csepp a tengerben című dal Váczi Eszter és Geszti Péter előadásában. A Kalózok c. film egyik betétdala, melyet hallgatva mindig szeretettel gondolok rá. Ő is csepp volt a tengerben.
Munkájában, emberi jelenlétében formálta azt a tengert, amelyben ma is együtt vagyunk.
Kedves Edgár!
Nagyon hiányzol és tudd, a
csepp, amit Te adtál ehhez a közösséghez,
örökre része marad a tengernek!
Nyugodj békében!
Korábbi hírünk: