Megható igaz történet következik. Éldegélt Abonyban egy ember, aki talán mások, talán saját hibájából is vállalhatatlanul nehéz élethelyzetbe került. Mindegy is miért... Fodor Tibor egy tanyán éldegélt, nem emberhez méltó körülmények között. Szeremi Anikó felfigyelt arra, hogy Tiborral nagy baj lehet, a nem régiben szervezett osztálytalálkozóra sem jött el, hiába is invitálták szívélyesen. Az osztálytársak megdöbbenve álltak a tragédia előtt, a tanyán rettenetes állapotok uralkodtak.
Egy, az összedőlés határán álló épületben lakott osztálytársuk. Ez volt a legendás osztály, mely egykoron Csöpike néni, Katona Róza utolsó osztályaként ballagott egykoron a Somogyi Imre Általános Iskolából 1983-ban, ez a 8. a osztály volt. Az idős tanárnő osztálya már régóta jelesre vizsgázott sok tantárgyból... Most azonban az ÉLET tárgyból is sikeredett, az összefogás és szeretet volt a vizsgatétel.
A tanyán sem fűtési sem fürdési lehetőség nem állt rendelkezésre. „Mentsük meg! Segítsünk neki!”- hangzott a szó, Szeremi Anikó kérésére, melyet tett követett. Nem üres szó, nem komment, nem fotelforradalmárként odavetett kritika, nem mindenbe belekötő parttalan vita. Az osztálya egy emberként segített: pénzzel, szervezéssel, társadalmi munkával étellel, ágyneművel, tisztítószerekkel és még ezer más dologgal. Volt aki bevásárolt neki, adott az ebédjéből, de a jó szó, és a szeretet is sokat számított, hiszen Tiborunk tudta, hogy már nincsen egyedül.
Felcsillant a remény: életben marad, emberhez méltó körülmények közt. Lett albérlet, mely berendezésében, kifestésében is segítettek a többiek, elektromost ideiglenes fűtést kapott, levágták a hosszúra nőtt haját. Most éppen munkát intéznek neki... Közmunkásnak áll Tibor, hogy tudja finanszírozni életét.
Tibor soha nem szólt senkinek, nem kért segítséget. Rótta a várost, kedvesen köszönt ismerőseinek. Üldögélt a padon a központban, megkérdezte: Hogy vagy? Mondták sokan, hogy, jól, és továbbmentek... Senki sem gondolta, hogy sem tüzelője, sem élelme nincsen....
A mai napon látogatóba mentek hozzá osztálytársai, és persze osztályfőnöke, Katona Róza Csöpi néni is, aki 95. születésnapját ünnepelte idén január 15-én. Abony legendás tanára elmondta, hogy nagyon büszke osztályára, akik ezt a nemes cselekedetet végigvitték. Csöpi néni ma este nem kért kólát, hanem boldogan koccintott egy pohár pezsgővel a nagy alkalomra.
Kedves Olvasó! Te tudod, hogy azok, akikkel nyolc éven át egy osztályba jártál, milyen körülmények közt élnek? Segítenél, ha tehetnéd? Ha igen, akkor, kérlek, vedd számba őket, és kövessétek a szeretet, a Szeretlek Abony példáját. Ez most nagyon jól sikerült!
Szeremi Anikó külön köszöni a valóban tevékeny osztálytársak segítségét és hozzájárulását: Bartúcz Jani és párja Erzsike a fő segítség volt, Válóczi Béla, Habony Jutka, Varga Aranka és párja, Karcsi, Zsemlye Éva, Balogh Ildi, Tóth Tamás, Budavári László.
Lőrinczy Veronika