Köszönöm, Acsai Roland!
Mérhetetlenül nagy büszkeséggel tölt el, hogy Acsai Roland Barátunk ismét szülővárosáról publikált a Kortárs művészeti és irodalmi folyóirat legutóbbi számban Vörösmarty Abonyban címmel, melyben Ágai Adolf irodalmár, újságíró a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőjének abonyi kapcsolatáról is ír, aki itt, városunkban nőtt fel. Roland írása egy igazi helytörténeti csemege, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy Abony városa újabb két nagyszerű alkotóval gazdagodott, ezzel együtt helytörténetünk is. Ezúton szeretném Acsai Rolandnak megköszönni azt a példaértékű művészetei tevékenységet, melyet szülővárosáért végez. Így viszi hírünket az országban, mellyel értéket teremt a jövőnek és persze nekünk, abonyiaknak is segít ezzel a pozitív városmarketingben. Gratulálunk Roland írásodhoz és kívánunk további jó alkotómunkát szeretettel.
Büszke vagyok arra is, hogy a Kortárs folyóirat februári számában egy másik abonyi származású költő, Zalán Tibor verse is benne van.
Kérem, ha tehetik vásárolják meg Önök is, olvassák a Kortárs folyóiratot!
Ágai Adolfról egy kis abonyi vonatkozású adalék:
Adolf 11 évesen ismét iskolát váltott. Életének meghatározó élménye volt, hogy Abonyban megismerhette a Kossuth család több tagját: „A véletlen szerzése, hogy épp azon a két helyen töltsem gyermek-éveimet, melyekhez Kossuth szívének is köze volt: Dabason, ahol édes atyja van eltemetve, és Nagy-Abonyban, ahol édesanyja élt az ő lánya házában, Zsulavszkynénál, akinek férje a vasas-németeknél szolgált, mint kapitány, de otthagyva a katonai pályát, nálunk gazdálkodott. Emília, Kossuth testvérhúga, szép asszony volt és eszes (megéreztem s megértettem én ezt már akkor is), bátyjához feltűnően hasonló. Szerette is, ha ezt észrevették.” Egy alkalommal a hazalátogató Kossuth Lajos tiszteletére nagysikerű gyermekműsort rendeztek, ahol az „Előadás után valamennyien elejébe járultunk az ünnepeltnek, aki megsimogatta az én fürtös fejemet is. Megérintett a keze melege, s e pillanatban olyat éreztem, mint amilyet csak a pásztorfiú érezhet, mikor megkoronázzák, vagy a kis noviczius, kit a pápa avat pappá.”
A tizenkét éves Adolf ilyen előzmények után rendkívüli fogékonysággal élte meg a magyar szabadságharc eseményeit. Szeretett volna önkéntes felkelőnek jelentkezni, de ezt a szülei természetesen megakadályozták. Ugyanakkor magáért beszél, hogy Rosenzweig doktor is 1848-ban magyarosította a család nevét. (Az Ágai név a „zweig” német fordításából vezethető le, melynek magyar jelentése: ág.) A család végleg Abonyban telepedett le, ahol együtt gyerekeskedett Márton Ferenccel, a későbbi Abonyi Lajos néven híressé vált íróval, és Simonffy Kálmán dalszerzővel. Adolf itt kezdte el a középiskolát, melyet Pesten a piaristáknál folytatott, és egy szolnoki kitérő után a nagykőrösi gimnáziumban fejezett be.
Pető Zsolt
Polgármester