Ugrás a tartalomhoz
Szechenyi Terv Plusz
2023.09.29 P.

Abonyból a NATO-ba

Egy nem mindennapi abonyi Hölgy pályafutása

Pető Zsuzsanna mindig kedvesen mosolyog, szálfaegyenes termet, csinos, magas, „katonás”. Az abonyi származású katona szereti Abonyt, szülővárosát, ahol gimnazista éveit is töltötte. Gyakran olvassa a közösségi oldalakat, hazajár édesanyájához nagy szeretettel. A mindig kedves, mosolygós Hölgyről civilben meg nem mondanám, hogy katona, csupán az egyenruha az, mely varázsütésre átváltoztatja Őt. Látom, szereti viselni, büszke rá, mint ahogyan arra is büszke, hogy a Kinizsi Pál Gimnázium diákja volt, és innen a katonai pályát választotta. Nem is akármilyet, hiszen Ő a NATO kötelékében is szolgált. Zsuzsit akkor ismertem meg személyesen, amikor Abony Város 30 éves évfordulós ünnepségére érkezett.

Elmondta, hogy olvasta a felhívást, melyben az Abonyból elszármazottak találkozóját szervezzük, és Ő bizony boldogan jelentkezett. Nagy örömmel mesélt nekem, és elmondta, azért is szeretne nekem interjút adni, mert el kell mondania, hogy bizony főiskola vagy egyetem nélkül is létezik nagyszerű hivatás, vagy karrier. Minden fiatalt- különösen a Kinizsi Gimnázium tanulóit- buzdít arra, hogy bízzon önmagában, és kinyílik előtte a világ. Zsuzsi a katonai pályát kifejezetten ajánlja a lányoknak is.

„Amikor én felszereltem, akkor tudomásom szerint nem volt még másik abonyi női szerződéses katona. 1997-ben azért volt az akkori toborzás, mert már akkor közelgett az 1999-es NATO csatlakozás, és ezért a nők magasabb százalékban történő felvételét kellett szorgalmazni, illetve kivitelezni a hadseregben. Szolnokon is volt egy ilyen alakulat, ahol a sorállomány mellett szükség volt az úgynevezett szerződéses katonákra. Középiskolát követően, akár már meglévő szakmával lehetett jelentkezni. Egy számítógép kezelői tanfolyamon vettem részt és akkor tudtam meg ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, hogy én nem katonaként szerettem volna bekerülni, hanem gépírónőként. Úgy is tűnt, hogy ez így is fog teljesülni. Azonban az utolsó pillanatban mégis azt mondták, hogy mehetek, de „be kell öltözni”. Mondták, hogy így több lesz a fizetésünk, és ez is tetszett. Volt akkor két másik lány is a felvételizők között, akik közül az egyik ejtőernyős szeretett volna lenni. Úgy voltam vele, hogy ha ők meg merik próbálni, akkor én is.

Szolnokon kezdtem 1997-ben, az akkori felderítő zászlóaljnál. Én nem tudtam még akkor, hogy ki az a Furkó Kálmán, de mikor megláttam, hogy a sportfelmérőt ő végzi, annak ellenére, hogy nem ismertem azt hittem, hogy egészen biztosan nem vesznek fel. Nem is szerepeltem jól a felmérőn. Kaptam egy hónap haladékot. Mindennapos sporttal gyorsan kezelésbe vettek bennünket. Így aztán sikerült a felvételi és azóta is minden évben van sportfelmérő, amin jól meg tudok felelni.

Kezdetben távírász voltam. Az előléptetéseim után hivatásos állományba kerültem. Információvédelemmel foglalkozom, ez a szakterületem. Évtizedek óta folyamatosan tanulok. 17 éve voltam katona, amikor jött a lehetőség külföldi szolgálatra, így Brüsszelbe a NATO parancsnokságra a magyar teamhez hívtak dolgozni. A lehetőséget ugyan megköszöntem azt válaszoltam, hogy gondolkodom rajta, de szinte biztos, hogy nem szeretnék kimenni. A szüleim is támogattak abban, hogy vállaljam el ezt a szolgálatot, így három évig Brüsszelben szolgáltam, amiért a mai napig hálás vagyok a székesfehérvári elöljárómnak. Az angol nyelvtudásomat nagymértékben fejleszteni tudtam, a feladatköröm az itthonihoz hasonló volt.

Sok mindent nem értettem ott, hiszen nem tudtam franciául. Gondot okozott a vásárlás, nem értettem mi van a termékek dobozaira írva, ebből aztán vicces vásárlások is születtek… Jött az ötlet, és beiratkoztam ott egy francia nyelvtanfolyamra. Mondhatom, hogy sikerült jól megtanulnom ezt a nyelvet is, melyet nyáron Párizsban használhattam is.

Brüsszelből még Szolnokra jöttem haza dolgozni, úgy voltam vele, hogy a régi életemet kérem vissza, most azonnal. Rájöttem azonban, hogy ez szakmailag már nem ugyanaz, mint három évvel ezelőtt. Tudtam, hogy Budapesten lenne számomra egy beosztás, várnának. Most már hat éve Budapesten dolgozom. Ezt a sok tapasztalatot felhalmozva, részt veszek ellenőrzésekben és képzésekben is. Járjuk az országot, szakmai segítséget nyújtunk. Jó érzés, hogy a szakami tudást tovább adhatom. A rendfokozatom zászlós. Ha elöljáróim érdemesnek találnak rá, még vár rám egy csillag.

Én azt gondolom, hogyha újrakezdhetném, akkor ismét katonai pályát választanék. A sereg egy olyan szervezet, egy olyan terület, mely széles spektrumban kínálja a különféle beosztásokat, akár a hölgyeknek, akár a férfiaknak, akár családi állapottól is függően. Fontos viszont, hogyha tudjuk, ha egy csapat tagjai vagyunk, akkor oda „adjunk” is és ne csak mindent elvárjunk.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy májusban részt vehettem az abonyiak találkozóján! Korábban nem igazán beszéltem a munkámról, örülök, hogy megtehettem. Jó dolog, hogy a Kinizsi Pál Gimnázium ilyen szép létszámmal van benne a kadét programban. Minden diáknak szeretettel és tisztelettel kívánok sok sikert tanulmányaihoz és majdani pályaválasztásához is!”- mondta el lapunknak Pető Zsuzsanna zászlós.

Lejegyezte: Lőrinczy Veronika, aki ezúton is kíván Abony Város Lakossága nevében további szép karriert sok szeretettel! Egy élmény volt az interjú elkészítése! Köszönöm a lehetőséget.

Kép: a közelmúltban Pető Zsolt polgármester is fogadta Pető Zsuzsannát és gratulált neki szép hivatásához.

231 alkalommal

Közelgő programok

Események nem találhatóak