A szabadság nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, amiért ki kell állnunk.
1956 október 23. 70. évfordulóján emlékeztünk ma a Kultúra Házában az akkori eseményekre
Az ünnepi műsort a Ceglédi Református Oktatási Központ Abonyi Gimnázium és Általános Iskola diákjai adták. Köszönjük az ünnep hangulatához méltó megemlékezést. Ezután a Millenniumi Emlékparkban koszorúztuk meg az emlékművet, majd Magas István emléktáblája előtt róttuk le tiszteletünket a 56-os események kimagasló abonyi szereplője előtt.
„A szabadság nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, amikért ki kell állnunk.”
Magas István Abony egyik legfontosabb 1956-os mártírja és hős alakja. Az 1956-os forradalom idején a helyi események aktív résztvevője volt. Kiállt az abonyi lakosok jogaiért, a rend fenntartásáért és a nemzeti törekvésekért. Személye a mai napig az abonyi 1956-os megemlékezések középpontjában áll. Emlékére minden évben megrendezik Abonyban a FutAbony – Magas István Emlékversenyt (melynek keretében a gyermekek 1956 méteres emlékfutással tisztelegnek előtte),
Az 1956-os eseményeknek abonyi vonatkozásai is voltak.
1956 október 23-án Budapesten eldördültek az első lövések, a fiatalság és a nemzet kivívta a szabadság első szikráját. De 1956 nemcsak a főváros és a nagyvárosok forradalma volt. 1956 a vidéki Magyarország, kistelepüléseink és városaink szabadságharca is volt — így lett a miénk, abonyiaké is.
Amikor 1956. október 23-án a rádiókból és a szájhagyomány útján elérték Abonyt az első hírek, itt még csend volt. De ez nem a közöny csendje volt, hanem a feszült várakozásé. Az abonyi emberek szeme a fővárosra és a szomszédos Szolnokra, Ceglédre szegeződött. Érezték, hogy valami olyan történik, ami évtizedek óta fojtogató diktatúra után végre elhozza a reményt.
A forradalom szele október utolsó napjaiban érte el érdemben Abonyt. És mit tettek az abonyiak?
Nem rombolni akartak, hanem építeni és rendet tartani. Eltávolították a középületekről a diktatúra jelképeit, a vörös csillagokat, és felvonták a lyukas nemzeti zászlót. Megalakult a helyi Nemzeti Bizottság és a Nemzetőrség. Az abonyi polgárok, gazdák, iparosok és fiatalok összefogtak, hogy megvédjék a települést a kaotikus időkben, biztosítsák a mindennapi kenyeret, és elhozzák a békés átmenetet.
De az abonyiak szive nemcsak a saját településükért dobogott: amikor Budapesten harcoltak és éheztek a fiatalok, Abonyból szekerek indultak útnak élelmiszerrel, liszttel, támogatással. Az abonyi ember akkor is megmutatta, hogy mit jelent a szolidaritás és a tenni akarás.
Bár a szovjet tankok novemberben eltiporták a szabadságharcot, és ezt követően a megtorlás Abonyba is elérkezett, az '56-os abonyi hősök és helyi polgárok tetteit nem törölhette el a történelem. Ők megtanítottak minket arra, hogy a szabadság nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, ami ért ki kell állnunk.
Amikor ma Abonyban fejet hajtunk 1956 hősei előtt, nemcsak a múltra emlékezünk. Arra az összefogásra emlékezünk, amelyre ma is nagy szükségünk van.
Tisztelet a magyar és az abonyi 1956-os hősöknek! Éljen a szabad Magyarország, éljen Abony!
Pető Zsolt polgármester