Ugrás a tartalomhoz
Szechenyi Terv Plusz
2022.04.11 H.

Acsai Roland verse a Magyar Költészet Napja alkalmából

Az abonyi származású Acsai Roland- Zelk Zoltán- és Bárka-díjas magyar író, költő, műfordító, drámaíró- Abony Város lakóinak küldi az alábbi verset a Magyar Költészet Napja alkalmából. Köszönjük szépen és kívánunk további eredményes alkotómunkát sok szeretettel és üdvözlettel. 

 

Acsai Roland:

"Szeretettel küldöm ezt a disztichonokban írt verset Abony városának a magyar költészet napjának alkalmából. A vers ugyanúgy szól az én őseimről, mint a többi abonyiéról, és a kiinduló képet Abony városának címere adta: amiben egy kéz három kalászos búszaszálat tart. (A verset direkt Abony számára írtam, máshol nem publikáltam.)"

 

 

ABONYI ELÉGIA

 

Régi fotókról szél hova lett, ha a fák fala dől meg?

     Lombja, ha mind kihajol? Templomi csendje se szól.

Méhkas az orgona, és a virágpora gyűlik a rögnek.  

     Bőg a tehén, hazaér. Gőzölög árva lepény.

 

Vénusz csillaga, tengeri címere lengene közben.

     Gyúl teje, égi az út. Égre kiöntve a múlt.

Biblia nyitva, a régi apák anyakönyve a földben.

     Leng a levél meg a nád. Mit vet az új aratás?

 

Perje megáll a folyásban, a nádbuga bólogat, őriz.

    Hunyt tehenek legelője. Nő pipitér ki belőle.  

Dús a kaszáló, és kasza élre van új kaszakő is.

    Nyárba a tél belefagy. Hó az akácok alatt.   

 

Dőlt fakereszt, belevésve az ő neve: szúrja a szálka.

     Hol van a nagytemető? Merre a szántva-vető?    

Búzakalásszal a kézben a tegnapi-mostani árnya.

     Ácsai dédapa néz. Távoli földje az ég.

 

Acsai Roland

 

 

Fotó: Lőrinczy Veronika, abonyi puszta 

1242 alkalommal

Közelgő programok

Események nem találhatóak