Ez az alkotás a www.abony.hu oldalon jelenik meg először, kifejezetten nekünk szánta, honorárium nélküli közlés céljából.
Roland az egyik jelenlegi legismertebb és legelismertebb kortárs költő, műfordító, drámaíró. Külön öröm, hogy Ő is, továbbra is szereti Abonyt, és jól eső érzéssel emlékszik vissza gyermekkorára, sőt mi több, szinte naponta, aktívan ápolja az abonyiakkal a kapcsolatot. Sok- sok szeretettel küldjük tehát mindenkinek Acsai Roland versét, megköszönve sorait, és kívánunk további jó alkotómunkát! LV
„Az utóbbi napokat egy vers írásával töltöttem, amit Abonynak, az abonyiaknak írtam, és Abony történelméről szól. Azt szeretném, ha az ott élők átéreznék a hely történelmi szellemét, a múltak izgalmas, feneketlen mélységét, és hogy ebből erőt merítsenek a mindennapokra. Remélem, tetszeni fog nektek! Ezen versemet nem publikálom máshol, hanem egyből elküldöm nektek!”- írja Acsai Roland
Acsai Roland
MINDEN LESZ MÉG
(felező nyolcasok Abonyról)
Itt emberek mindig laktak
és szkítának meg avarnak
hívták őket, vagy magyarnak.
Vajon a hant kit takarhat?
A föld alatt letűnt kornak
párhuzamos valósága,
csont felel ott lent a csontnak
szántóföldbe beleszántva.
Beleszántva szántóföldbe,
a búzába, a kenyérbe,
mint a múltunk a jövőbe,
és felette szitál vércse.
Szitál vércse, méghozzá kék,
mozdulatlan, égi árnyék…
Mikor jött a tatárjárás,
a föld alá ásott ládát,
ki előlük elrejtőzött,
és feldúlva mind a dűlők.
Aztán eljött a törökkor,
minden élő pusztult akkor.
Ez a hely is néptelen lett,
szántóföldet dudva verte,
zaj nem törte meg a csendet,
de e korra is szállt este.
Másik korszak bekopogott,
majd vele az újabb lakók,
mert tőlük a földbirtokos
néhány évig nem kért adót.
Több ház épült, föld lett szántva,
és kinőtt itt sok családfa.
Gyökerük az anyaföldben,
az utódok egyre többen.
Templomtorony, az a kettő,
hamarosan itt felépült.
Lett dicsérve a Teremtő,
amint végre már elkészült.
Új ellenség jött eközbe’:
emberek, mint fa, kidőlve.
Kikerültek az erdőbe,
a kolera temetőbe.
(Arra jártam gyerekfejjel,
kimentem a biciklimmel.
A nagyapám megmutatta,
neki meg tán az ő apja.)
Aztán eljött a negyvennyolc,
császáriak megismerték
egy életre a Perczel Mórt,
és lábukat igen szedték.
Két háború következett,
Abonyra is bomba hullott.
Apámék, hogy ne féljenek,
átmentek a nagyapjukhoz.
Aztán történt még sok minden,
a korszakot eltemették.
Elvett s adott a jó Isten,
minden volt, és minden lesz még.
Legelőre fészkel bíbic,
hangja nevet, hangja sír is,
és tornyában a templomnak
sok száz éve harangoznak.
Ezt hallgatja majd unokád,
és hallgatta az ükapád.
Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. ’96 óta publikál, eddig 21 könyve jelent meg, és több, mint 70 műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Költészetéről Halmai Tamás írt kismonográfiát A teljes kör címen.