Prezentációt készített Antalné Nagy Magdolna történelem szakos tanárnő, az Abonyi Értéktár Bizottság tagja, aki előadásában az abonyi vonatkozásokról is beszélt.
A kiállítást készítette Jandácsik Pál az Abonyi Értéktár Bizottság tagja. Az intézmény emeletén, a Kultúra Háza és a Zeneiskola közti átjáróban tekinthető meg a mini kiállítás, mely az abonyi áldozatoknak állít emléket. Az abonyi elhurcoltak hozzátartozói közül is többen részt vettek a mai rendezvényen és meséltek a Malenkij Robot szörnyűségeiről.
20. századi történelmünk egyik sokáig elhallgatott, máig nem kellően ismert és kutatott tragédiája, traumája a „málenkij robot”, vagyis a polgári lakosok tömeges, százezreket érintő elhurcolása szovjetunió¬beli kényszermunkára. A közfelfogással ellentétben őket nem a GULAG lágereibe, hanem a GUPVI, vagyis a Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság lágereibe vitték, tekintet nélkül személyükre. Így az útközben megszököttek vagy meghaltak miatti létszámhiányt az őrparancsnokok bármelyik arra járó emberrel pótolhatták, és meg is tették. Míg a gulágra, vagyis a GULAG (a Lágerek Főparancsnokságának) börtöneibe, lágereibe személyenként, többnyire koholt, politikai vádak alapján hozott bírói ítéletek alapján hurcolták el az embere¬ket, addig a GUPVI rabtelepeinek feltöltésekor társadalmi csoportok, korosztályok, nemzetiségek voltak a szovjet megszállók célkeresztjében. Tehát a „málenkij robotosok” egy szovjet főparancsnokság alá, de kétféle fogolystátuszba kerültek, nagyobb részben katonák közé hadifogolytáborokba, kisebb részben internálótáborokba, de utóbbiakba már nőket és leányokat is vittek német származás indokával. Az elhurcoltak a „vörös paradicsomban” tapasztalták meg, hogy a helyi lakosság is ugyanolyan kiszolgáltatott rabja az embertelen birodalomnak, mint ők, csak éppen a szögesdrót kerítés túlsó oldalán.