A Kostyán család jelentős tagja és egyben Pest megyei ágának megalapítója - a Túrócz vármegyéből származó kostyánfalvi Kostyán Imre az 1750-es években Pest vármegye főszolgabírája. Egyetlen fia - a járási szolgabíróként tevékenykedő - kostyánfalvi Kostyán János (1751-1826) Vörös László lányát, farádi Vörös Annát veszi feleségül, kitől hat gyermeke születik. A család Tápiószelén lakik és a szelei határban rendelkezik földbirtokkal. Másodszülött fiuk - ifjabb kostyánfalvi Kostyán János - előbb a Pest, Pilis és Solt vármegyék "nemes fölkelő gyalog seregének főhadnagya az 1809. francia-orosz háborúkban," Pest megye esküdtje 1819-ben, később Torontál megye esküdtje 1845-ben.
Az 1830-as évektől az abonyi határban már földbirtokkal rendelkező ifjabb Kostyán János a Kécskei (ma Vasút) út jobb oldalán lévő - anyai örökségként kapott - belterületi telken 1841-42-ben kúriát építtet. Építője a településen a XIX. század közepén több kúriát is építő - Szvaczina József ceglédi építőmester.
A téglalap alaprajzú, kéttraktusos, kontyolt nyeregtetős, klasszicista stílusú kúria az utcavonaltól kismértékben hátrahúzva, szabadon álló elhelyezéssel épült, részben alápincézve, utcával párhuzamos udvari hosszhomlokzata előtt végigfutó oszlopos tornáccal. Az épület eredetileg 1:2 arányú (15 m széles és 30 m hosszú) volt.
A II. katonai felvételen (1860 körül) a telek északi határán az utcára merőleges lakóépület, a déli telekhatár mellett egy gazdasági épület jelölt. A lakóház azonos lehet az 1958-as műemlékjegyzékben Zalka M. (ma Vasút) u. 13. sz. alatti - a falumúzeum épületével rokonítható - ívelt oromfalas, földszintes épülettel (1966-ban törlik, majd lebontják).
A kúriát az 1960-as évek elejéig a család leszármazottai lakják. Az építtető Kostyán János után tulajdonosa fia, Kostyán József. Az utolsó eredeti tulajdonos Kostyán József fia - az 1910-es években orvosi diplomát szerző - dr. Kostyán Andor a településen köztiszteletben álló községi orvosként tevékenykedik. Halála után - 1962-ben - özvegye a kúriát telkével együtt a Nagyközségi Tanácsnak adja el.
A kúria - kisebb módosítások kivételével - az eredeti kialakításnak megfelelően marad fenn az 1950-es évek elejéig. Az 1881-ben kiadott kataszteri térképen az északi oldalhatáron álló lakóépület és a déli oldalon lévő épület már önálló helyrajzi számon nyilvántartott.
A kúria díszkertként ábrázolt telkén a főépületen kívül az új északi oldalhatáron az utcavonaltól hátrahúzva - részben a ma is meglévő épülettel azonos – melléképület került kialakításra, a kert mögötti gazdasági udvar felé jelölve. A mellékutcáról megközelíthető - szintén önálló helyrajzi számon jelölt – udvarban további két gazdasági épület.
Az épület jelentős átalakítására a II. világháború után kerül sor, mikor a tulajdonos - dr. Kostyán Andor - az északi oldal szélső traktusát a tornác érintett szakaszával együtt - az 1950-es évek elején fenyegető kisajátítás elkerülése érdekében - elbontatja és az eredeti tetőszerkezetet a kontyolás visszaépítésével az így lecsökkentett méretű épülethez igazíttatja. A szimmetrikus utcai homlokzattal rendelkező kúria az átépítés eredményeként nyeri a visszaépítés előtti aszimmetrikus kialakítását. Az északi utolsó udvari helyiségből a tornác felőli bejárattal nyitott teraszt alakít ki az északi homlokzat felé tömör mellvéddel. A tornác északi vége (a déli kivételével) az előlépcsőkkel együtt szintén átépítésre kerül. A külső átalakítással egyidejűleg belső átalakítás is készül.
Az 1954-ben - a VÁTI által készített Abony városképi és műemléki vizsgálata című tanulmány után - műemlék jellegűvé nyilvánított kúria szűkebb telke az archív fotók alapján még valószínűsíthetően a kataszteri térképnek megfelelő, összefüggő utcai kerítéssel, az elbontott épületrész helyén virágoskerttel.
1962 után a tulajdonos Nagyközségi Tanács az északi melléképületet az utca felé kibővítteti, a hátsó telekhatár mentén a korábbinál kisebb melléképület épül. A környező telekrészt a kúria telkétől leválasztják, melyek megközelítésére az északi oldalon új bejáratot nyitnak. A telek a főépülettől délre eső részét - keskeny oldalkertet hagyva - lakóházak részére osztják ki.
A kúriaépületben orvosi szolgálati lakást és a déli oldalon orvosi rendelőt alakítanak ki. A déli homlokzaton megnyitják az utcafronti orvosi rendelőbe vezető - külső lépcsővel megközelíthető - bejáratot. Az 1969-es tetőfelújítás során átépítik a kéményeket és a váróba a pinceboltozatra állított utólagos új kéményt falaznak. Az északi teraszból később a nyílások befalazásával lakóhelyiséget, az utcai sarokhelyiségből fürdőszobát alakítanak ki. A korábbi konyhát a központi fűtés kazánházaként használják.
Az épület továbbá otthon adott a település közszolgáltatásait végző, önkormányzati tulajdonban lévő Abokom Nonprofit Kft. ügyfélszolgálati irodájának, a Falumúzeumnak raktárhelyiséget biztosított, valamint a Családsegítő szolgálatnak is.
2013-ban a veszély-elhárítási munkák keretében elkészült a tetőszerkezet felújítása és a tetőfedés cseréje, majd 2014-ben a fafödémek helyreállítására is sor került.
2023-2026 között megvalósuló „Közösségi és kulturális ingatlanfejlesztés a kúriák városában Abonyban” program keretében megkezdődött a felújítás.
A kúria belső felújítási munkálatainak során a földszint belső felújítása, akadálymentes használata, a gépészet kialakítása (szellőzés, fűtés, világítás), a kertépítés, illetve a déli homlokzat felújítása építészettörténeti és művészettörténeti kutatás szerint építési és örökségvédelmi engedély alapján valósult meg.
