A klasszicista földszintes kúria homlokzata hármas tagolású, különlegessége a négy dór oszlopos előtér, mely valószínűleg kocsibejárónak épült. A főépület mellett található egy szabadon álló klasszicista melléképület is. Kiugró tornácát két dór oszlop tartja. Tetőszerkezetét és lábazatát átépítették.
A kúria a második világháborútól a kétezres évek elejéig nevelőotthonként működött, a kiugró tornácú, szintén klasszicista melléképületet pedig a nevelőotthon irodájaként használták, jelenleg üresen áll. Az épület ekkor Pest Megye Önkormányzatának tulajdonában volt, majd később magánkézbe adták át. Az új tulajdonos több lépcsőben végezett már felújítási munkálatokat, többek között tetőfelújítást kapott a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Jelenleg magántulajdonban van.
A kúriát akkor használták utoljára rendszeresen, amikor József Attila Nevelőotthonként működött.
A báró és nemes vizeki Tallián család egy tehetős és tekintélyes dunántúli nemesi származású család. Az egyik tagja vizeki és bélaházi Tallián Béla, országgyűlési képviselő, 1911. december 13.-án magyar bárói címet illetve a "bélaházi" nemesi előnevet szerezte adományban az uralkodótól.
Vizeki Tallián Gergely (fl. 1662–1678), soproni harmincados és második felesége, osztopáni Perneszy Anna Julianna (fl. 1657–1715) frigyéből származott a fia Tallián Ádám, földbirtokos, aki Vas vármegye alispánja volt 1718 és 1730 között. Tallián Ádámnak az anyai nagyanyja a nagy múltra visszatekintő osztopáni Perneszy család sarja volt, osztopáni Perneszy István (fl. 1647–†1663), zalalövői vár főkapitánya, földbirtokos és nyéki Rauch Zsuzsanna (fl. 1657) lánya volt. Tallián Gergely, majd fia Tallián Ádám révén tudatos birtokszerzési politikát folytatott. Könnyen megszemlélhető ez a törekvés részükről, amikor már 1669-ben, Tallián Gergelyné Perneszy Anna nagybátyjának, Perneszy Jánosnak, az ádándi birtokrészeiből vásárolt. Többek között ezért a következetlen, a birtokaikat elherdáló birtokpolitikájuk miatt is jutottak János leszármazói a nincstelen (nemtelenek!) közé. Tallián Ádám, nagy karriert futott be: 1717 és 1719 között Zala vármegye alispánja, majd a királyi tanácsosi címet szerezte meg. Jó házasságot kötött, eörményesi Fiáth Borbála úrleányt vette el, akinek a szülei eörményesi Fiáth János (1653-1727) királyi helytartósági tanácsos, Győr vármegye alispánja és abai Fördős Katalin voltak. Tallián Ádám és Fiáth Borbála frigyéből négy fiú- és négy leánygyermek született.
„Vásonkeői Horváth János és Sibrik Bora örökösei, a Csuzy,Turi és Tallián család, kiheverve 150 éves hódoltság viszontagságait, letörölték családi okmányaikról a port és az okmány alapján szabályszerü pert inditottak a Baloghok ellen ősapjuk Horváth Gáspár hagyatékának, a Balogh István által rendbeszedett, ujratelepítetett tiszaháti 140000 holdas dominiumnak fele részéért. A pert meg is nyerték, s hiába rázt az öklét az öreg Galánthai Balogh Antal és fogadkozott - Mártont idézve - , hogy fog ő még csinálni serházat a Talliánoknak a város közepén terpeszkedő kastályéból, a Balogh család sorsa már ekkor nyilvánvalóvá vált; már nem a 'kegyes földesurunk' ők többé, hanem csak egy kisbirtokos család az abonyi uradalmában.... „