A magyar irodalomban először Arany János – Toldi című művének ún. előhangjában olvasható ez a meghatóan szép szó. Valószínűleg nem a költő alkotta ezt a kifejezést, minden bizonnyal szülőföldje népnyelvében hallhatta, mely a korabeli világban azt a nagyjából 25 évet jelentette, amikor egy megszületett fiúgyermek – felcseperedvén – maga is édesapa lesz.
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben
Ha egy picit számolunk és (megdöbbenve) belegondolunk; szeretett templomunk építése is pontosan ennyi ideje: tíz emberöltőnyi esztendeje (plusz egy éve) kezdődött 1773-ban. E 250 év alatt nagyjából tíz generáció láthatta, tíz nemzedék híve használhatta ezt a csodás építményt, szeretett városunk egyik ékkövét. De idővel, hosszú idő múltán a legszebb ékkövek is megkopnak. Meg kell őket tisztítani, megcsiszolni, hogy régi fényükben pompázzanak, s ahogy Wass Albert írja:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
Közel három éve - Földi László országgyűlési képviselő úrral és Pető Zsolt polgármester úrral sokszoros találkozások, tervek, személyes megbeszélések és levelezések által azon munkálkodunk, hogy szeretett templomunk is megújuljon.
Íme, Isten hajléka az emberek között!
írja a Jelenések könyve. (Jel 21,3)
Boldogan osztom meg Mindnyájukkal az örömhírt, hogy a Miniszterelnökség az abonyi római katolikus templom felújítására - az első körben harmincmillió forint vissza nem térítendő támogatást kíván biztosítani.
Isten áldja meg mindazokat, akik ezen fáradozva segítették e döntés megszületését, folytatva az ezzel kapcsolatos – előttünk álló hosszú munka megvalósulását. Külön köszönöm Pető Zsolt PolgÚr-nak (ahogy én barátsággal szólítom Őt), hogy akkor is tartotta bennem a lelket és a lelkesedést, amikor már kissé feladtam az évek alatt már elveszettnek tűnő reményt.
Isten áldja Mindnyájukat, Ég áldja Abonyt!
Tisztelettel, szeretettel:
Molnár Péter
plébános