Hír: Karácsonyi igaz „mese” a 100 évről, és a szeretetről
(Kategória: Önkormányzati hírek)
Küldte: Lőrinczy Veronika
2019 december 26 csütörtök - 10:33:36



A közelmúltban Pető Zsolt polgármester, Korbély Csabáné önkormányzati képviselő, Dr Gáspár Anita aljegyző, valamint a Múzeum Baráti Köre köszöntötte otthonában a 100. születésnapját ünneplő Biró Béla bácsit. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én is felkereshettem Béla bácsit, és gondozóját Margitkát, akikkel interjút készítettem. A 100 éves abonyi férfi maga a mesélő történelem, régi idők tudója és ismerője. 

Béla bácsi irigylésre méltóan tökéletes memóriájával emlékezett vissza a múltra. A házban példás rend, tisztaság, és igazi szeretet honolt. Felemelő érzés volt a beszélgetés, melyet ezennel szeretettel teszek közzé karácsony alkalmával. Az interjú a szeretet ünnepéhez illik, hiszen a gondoskodás és feltétlen szeretet igaz meséje ez. Persze a hosszú élet titkára is kíváncsi voltam. Béla bácsi sokat sejtetően mondta, hogy szesz- és füstmentes életet élt, és persze a szebbik nem irányában sem habzsolta ez életet. „Jó gondozóm van, Margitka! Az Isten tartsa meg, mert az Isten után csak ő van aki gondoz engem.”- mondta Béla bácsi 


Béla bácsiék végtelen szeretetben éltek feleségével, akit a Teremtő már sok esztendővel ezelőtt magához szólított. Margitka néni is özvegyasszony.

„Abonyban születtem 1919. december 23-án. Január 6-án kereszteltek meg a Katolikus Templomban Abonyban. 1927-ben mentem első osztályba. Ott volt az iskola a Szelei úton, akkor még palatábla volt. A negyediket elvégeztem és mentem a polgári iskolába. 1935-ben bekerültem a temetkezési vállalathoz, mint kifutó gyerek. Ott töltöttem 45 évet, majd nyugdíjba mentem. 1940-ben voltam katona. Kétszer voltam a fronton, vége lett a háborúnak, fogságba estem. Hat hónap után, mert jól viselkedtem hazaengedtek. Újra mentem dolgozni a temetkezéshez. Nincsenek gyermekeim. A feleségem 11 éve meghalt. 21 éve gondoz Margitka. A felségem egyszer kijött a virágos kertbe utánam, sírva, hogy nem tud főzni, nem tud állni. A lábai tönkrementek. Mondtam neki, hogy ezért nem kell sírni, van nekünk pénzünk, hozatunk ebédet. Gyenge lesz ez az ebéd, próbáljunk valakit... Az első, akit megkerestünk, nem vállalta, hazamentem, mondta a feleségem, hogy keressem meg Margitkát, aki így került hozzánk. Mosott, főzött, takarított, mindent megcsinált, kísérgetett engem, mert nekem a látásom gyenge. 



Nyugodtabb volt a régi világ, és mindenki megadta a tiszteletet a másiknak. Ha mentek befelé a városba, a tanyáról köszöntek egymásnak az emberek: „Adjon Isten!”. Szerették egymást az emberek, mentek egymáshoz segíteni. Sajnos ma, ha valaki összeesik az utcán, akkor sem segítenek rajta. Ma már nincs az a tisztelet.... A mai világban nagy hiba, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel, elmennek dolgozni aztán jól van. Az volt a jó mikor a feleség nem dolgozott, a férj hazament, terített asztal várta. Margitka a lelkit kiteszi értem. Mindkettőnknek alkalmazkodni kell, be kell látnom, hogy én öreg vagyok, ő meg fiatal! (Margit néni közbeszól: Két év múlva 80 leszek!) 


Én is szavaztam az önkormányzati választásokon. Saját magam mentem el Margitkával. Nem vagyok megelégedve az eddigi abonyi fejlesztésekkel. Régen sok terve volt a városnak, de ezek nem valósultak meg, ezek mind elaludtak sajnos. Régen a parókia és a templom közt piac volt. Kocsiról árulták a krumplit, a káposztát. Nem vagyok megelégedve sajnos a fejlődéssel. Nem akarok senkit megsérteni, de tanulatlan emberek voltak a vezetőink. Lehet, hogy munkára kifogástalan becsületes ember, de nem oda való. Bízom benne, hogy ez most jó lesz Abonynak! Fiatal gárda, máshogy fogják fel a dolgot. Bízom a polgármester úrban és a csapatában. Azt mondtam neki, hogy a Jó isten segítsen, hogy boldoguljatok, mert nem egyszerű dolog ez. Máról holnapra nem megy ez, ehhez idő kell. 


Rendszeresen járnak a templomba is, minden vasárnap a fél kilences misére mennek. Betelefonálós műsorokat néznek a TV-ben. Végtelen szeretetben figyelnek és vigyáznak egymásra. Béla bácsi gondozója Margitka néni három fiú édesanyja. Nagyon szeretik Margitka fiai Béla bácsit, mindig kérdezik a telefonban, hogy hogy van. Ragaszkodnak hozzá nagyon. Béla bácsi házában Margitka néni egyik fia lakik, az idős ember naponta elmegy oda. Különösen nyaranta jár sűrűn, mert sok szeretettel gondozza növényei, káprázatosan virágzó kaktuszai vannak, melynek csodájára járnak. Béla bácsinak a mindene a virágoskert, no meg Margitka néni, akinek végtelenül hálás a segítségért és szeretetért, amit kap az idős asszonytól. Így is lehet, nem hétköznapi módon, nem hétköznapi igazi szeretetben élni. Nekik megadatott, és ez az igazi karácsonyi történet, nem is mese.... 


Lőrinczy Veronika



Ezen hír származási helye: abony.hu
( http://www.abony.hu/news.php?extend.6132 )