Abony Város
Szeretettel köszöntjük Önt Magyarország szívében, Pest Megye déli zugában. Budapesttől mintegy órányi autóútra - a 4. sz. fűútvonalon, Cegléd és Szolnok között - található ez a természeti kincsekben, látnivalókban és programokban gazdag település. Reméljük, megtetszik Önnek Országunk eme kicsiny kis szeglete és kedvet kapnak ahhoz, hogy felkeressenek bennünket, és az itt kínált lehetőségek kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak mai felgyorsult világunkban. Kellemes olvasgatást, böngészést kívánunk turisztikai oldalainkon.
Városháza
A Polgármseteri Hivatal épülete 1904-ben épült, Jablonszky Ferenc tervei alapján. Az egyemeletes, eklektikus középület földszinti része megépítését követően hosszú ideig üzleteknek adott helyet, közhivatal csak az emeleti részen működött. A közintézményt a felszabadulás előtt Városházának nevezték (pincéjében akkor börtön volt), 1990-ig Tanácsházaként működött, majd a rendszerváltást követően ismét visszanyerte a Városháza elnevezést.
Városi Termálfürdő
A családias környezetben elhelyezkedő családias kialakítású strand nem csak a helyi lakosság, hanem a környező településekről és messze földről érkező vendégek kedvelt pihenőhelye is. A létesítmény kicsi, de rendkívül hangulatos. Kis- és nagymedence, gyógymedence várja a sportolni, megmártózni, pihenni vágyókat. A Strandfürdő területén elhelyezkedő műemléknek nyilvánított patinás kúriában Egészségmegőrző központ kapott helyet. Súlyfürdő, szauna, fizikoterápiás kezelési lehetőség, gyógymasszázs, pezsgő- és ülőfürdő, gyógymedencék kínálják a gyógyulás és felfrissülés páratlan élményét.
Közösségi Ház
Abony Város Önkormányzata támogatást nyert a Lehetőségeink Fő Tere - Abony Város integrált településközpont fejlesztése című KMOP-5.2.1/B-09-2f-2010-0011 azonosító számú pályázaton az Új Széchenyi Terv keretében. A pályázat részeként épül meg Abony Város Közösségi Háza- Komplex kulturális, oktatási, művészeti központja és ezzel egyidejűleg az új Zeneiskola, amely az Önkormányzat önerős vállalkozása.
Kinizsi Városkapu
Kinizsi Magyar Balázsnak - Mátyás hadvezérének vezértársa volt, akit 1472. május 20-án Budán kelt és Báthory István országbíró előtt kötött megállapodásában Magyar Balázs fiává fogadott. Mivel Weseni (Vezsenyi) László királyi főlovászmester fiú - gyermek nélkül halt meg, így birtokai Vásonkővára, Vázsony és a Külső-Szolnok megyei Abony, Paládics, Tószeg, Bög, Kécske, Kürt, Tas stb. faluk az 1473. január 8-án kiállított szabadalmi adománylevél alapján Magyar Balázs tulajdonába kerültek. Leánya Benigna Kinizsi Pál felesége lett, aki felesége jogán birtokolta a területet. Az egykori Kinizsi hagyományokat ápolva, fenntartva épült meg a Kinizsi Városkapu.
2017 január 27 péntek - 18:53:07     Hivatali hírek      Hozzászólás0

acsai_roland_abony_kolto_abony.hu_2017.jpg
Acsai Roland Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas és Res Artis-díjas kortárs író, költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő. 1975-ben született Cegléden, gyermekkorát Abonyban töltötte. Az Új Forrás szerkesztője, a www.uveghegy.com gyerekirodalmi magazin szerkesztője, az Artisjus Felügyelő Bizottsági tagja az Irodalmi Szakosztály képviseletében.
 
Különös színfolt a magyar irodalom palettáján, hiszen újabban az irodalmi igényű fantasy felé fordul írásaiban, amelynek eredményességéről magam is írtam kritikát (Telitalálat). Az abonyi származású alkotó – akinek útjai Zalán Tiboréval súlyos spiritualizmusban kereszteződnek – hitelesen mélyedt el a távol-keleti és a keresztény filozófiában és szimbólumrendszerekben. A gyermekkori panteizmustól az ornitológián át, a Tandori-féle világlátáson keresztül jutott el a tao-ig. Jelképei mély empirizmusból fakadnak, véleményem szerint a szerző egyfajta archetipizálás súlyos útján jár. Ha megszületik az emlegetett Csonthavazás című írás, talán megértjük ezt az apokaliptikus kórképet, addig olvashatjuk a Máté, Márk és Lukács versszöveget. Acsai Roland nemrégiben vette át a 2016. évi Bárka-díjat. Az alább közölt interjú a díjátadó apropójából készült.

acsai_roland_abony_abony.hu_2017.jpgKiss László: Tizenöt éve jelent meg első köteted, azóta nagy utat tettél meg: alaposan körülnéztél a természetben, eljutottál a nagyon hideg északra, egy regényed borítóján pedig a keleti kultúrából ismerős dobócsillag látható. Melyik állomásod volt a legemlékezetesebb – s hol tartózkodsz mostanság?
 
Acsai Roland: Természetköltőként kezdtem. Ez annak köszönhető, hogy Abonyban nőttem fel, ahol például Zalán Tibor is, akit azóta Abony díszpolgárának is választottak. Nagyon természetközeli gyerekkorom volt. Megalapítottuk az osztálytársaimmal az AÁÉ-t, az Abonyi Állatvédők Egyesületét, de csak fogtuk az állatokat, és nem védtük. Egy macskát azért sikerült megmentenünk, ha jól emlékszem. Főleg a madarak érdekeltek, és csak állatos könyveket olvastam. Egy nap bementünk anyukámmal az abonyi könyvkereskedésbe, és egy madarakról szóló könyvet kértünk. Akkor adták a kezembe Tandori Dezső Madárnak születni kell című könyvét. Ez volt az első találkozásom a kortárs irodalommal, tízévesen.
 
Később eljutottunk Lappföldre a volt feleségemmel, aki festőművész, és megszületett a Két ég satujában, amit ő illusztrált. Ezzel esett egybe a kislányom, Zsófi születése. Ekkor kezdtem a gyerekirodalom felé fordulni, ami igazából csak mostanra csúcsosodott ki. Rájöttem, hogy az én emlékeim csak annyiban érdekesek, amennyiben az ő emlékeivé is tudnak válni. Ez volt a nagy mesélj a gyerekkorodról-korszak. Ő szólított fel erre, és amikor befejeztem, elmesélte nekem ugyanazt a sztorit a saját emlékeként, mintha vele esett volna meg, csak egy egészen kicsit megmásítva, magára szabva. Nagyon különös élmény volt.
 
Nem sokkal később érkezett a japán kultúra hatása az életembe a haikukon, a Hagakurén és az animéken keresztül. Ebből egy verses regény, Jin és Jang, és egy kisregény született, a Szívhajítók. Továbbá egy nó-dráma, aminek adaptációját a Ziggurat Project fogja bemutatni az Artus Színház Arccal a halnak című kortárstánc-fesztiválján, márciusban. A japán kultúra és a gyerekkori madárrajongás között annyi kapcsolatot tudok felfedezni, hogy – vigyázat, poén következik ­– gyerekkoromban japán fürjem is volt.
 
Kiss László: Egy megjegyzésed szerint egy ideje fantasyt írsz, és fantasyt is élsz. Mennyire tudatos nálad a zsánerek vagy a műnemek-műfajok váltogatása, mi ad inspirációt a mindennapi munkához?
 
Acsai Roland: A már említett Tandori Dezső, aki a pályám elején mesterem lett, azt mondta nekem egyszer, hogy én előbb vagy utóbb prózát fogok írni. Akkor nem hittem neki. De mint kiderült, bölcsebb volt nálam. Az ember szereti minél több dologban kipróbálni magát. A vers után jöhetett a verses regény, utána a dráma, utána a regény, majd gyerekregény, és még folytathatnám. A műfordítás meg végig jelen volt felnőtt életemben. Ez leginkább azért van így, mert számomra így izgalmas az élet, az alkotói pálya. Most abban az állapotban vagyok, hogy az összes műnem, műfaj és zsáner egyszerre van jelen az életemben, egymást kiegészítve.
 
A fantasyt nagyon fontos zsánernek tartom, mert utat ad a fantázia szárnyalásának. Az egyik mondásom, hogy a valóságot túlértékelik, a másik mondásom pedig az, hogy a képzelőerő az igazi hatalom. Minden a képzeletünkből lett. Az ember kitalálta a kereket, aztán megalkotta. Kitalálta az űrhajót, a vasutat, vagy azt, hogy azon a téren az az épület álljon. Ezeket mind a fantázia szülte. A fantázia befolyásolja, alakítja a valóságot. „Amelyik ember nem hisz a csodákban, az nem realista.” Ezt talán Jung mondta.
 
A mindennapi munkához az ad inspirációt, hogy szeretem, amit csinálok. Továbbá ebből élek, tehát csinálnom kell. Ráadásul van bennem egy jó értelemben vett, puritán munkaethosz.
 
Kiss László: Betondzsungel, kócsagok: idén is több köteted jelenik meg, termékeny szerző vagy – könnyen elengeded azt a világot, amelyet épp felépítettél?
 
Acsai Roland: Könyvfesztiválra fog megjelenni a következő verseskötetem, a Szellemkócsagok. Könyvhétre pedig a gyerekregényem, A betondzsungel könyve. Ez egy nagyon szép, illusztrált könyv lesz 10–13 éveseknek. Ahogy a címe is mondja, egy modern Maugli-történet. Őszre jön a Csipkerózsika-átiratom az operamesék sorozatban.
 
A témákat addig forgatom, addig merítek belőlük, amíg újabb és újabb oldalukat akarják nekem megmutatni. De búvópatakként ott maradnak az életemben, és újra meg újra felszínre törnek. A keleti témát például a keresztény mitológia váltotta fel a Csonthavazás című regényemben. A színházi szál is valószínűleg erősödni fog, mert a párom Kása Tímea színésznő.
 
Kérdezett: Kiss László
A szerző fotóját Rácz Katalin készítette a díjátadón.
 
Forrás: Bárka Online /barkaonline.hu/, wikipedia.hu